Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Telkibánya bányászatának múltjából

Telkibánya bányászatának múltjából

(Részlet Fazekas János ünnepi beszédéből.)

 

Telkibányáról az első írásos emlék 1270-ből származik: V. István király Teluky-t több községgel együtt eladományozta.

Feltételezhetően - a többi felső-magyarországi bányavároshoz hasonlóan - Telkibánya a bányavárosi privilégiumot már a tatárjárás előtt megkapta.

A bányászat nagyobb fellenti ülése I. Károly intézkedéseinek köszönhető. 1341-ből ismert az első okirat, amely Telkibánya bányászatát említi.

Nagy Lajos 1344-ben Telkibányát királyi bányavárosi privilégiumában megerősítette. 1347-ben Szépbányát {ma Rudabányácska) is hozzácsatolta, ahol még akkor aranybányászat folyt.

Telkibánya fénykorát Zsigmond korában élte. Az okiratok 1395-en mint bástyákkal és falakkal megerősített helyet említik. 

A telkibányai református egyház irattárában található egy magyar nyelven írt feljegyzés, amely Telkibányát illetően az egyik legértékesebb bányászattörténeti dokumentum. 

„Ezt vettük őzért a mi Eleinkről, hogy az a' Hely eleinte itt a' Hegyen lévén építve, Város volt, a'mely hét Falu Népéhé)! állon, úgymint Telki. Vámház, Naggyümölcs. Mindszent, Csöcsönc, Rálke, Konczfalva. Melly Helyek mostan is ezen Nevekkel neveztetnek.   

Pusztulcisa pedig ennek a hegyen lévő Városnak lött az idegen pusztító Csehek miatt, a melyek ezen Helyet huszonnyolc esztendeig lattanok és butának.” 

 

  A veresvízi b á n y a  p u s z t u l á s á n a k  l e g e n d á j a :

 
Számos középkori bányavároshoz hasonlóan Telkibánya bányászatával kapcsolatban is fennmaradt egy legenda, amit az tesz érdekessé, hogy ennek írásos emléke is van. Ezt is Királyhelmeci István prédikátor jegyezte fel 1687-ben: 

„A bányák elmúlásának és elveszésének ilyen okát hallottuk ami Eleinktől. Volt a többi között egy híres Bányász Úr. a kinek háza a Templom ellenében lévő Ve reng utca felöl volt építtetvén, kinek háza helye még most is fen a paiton megtetszik.  

Ez a Bányász Úr tartott háromszáz hatvan bányászokat No 360 és midőn ezek egy alkalmatosságai igen gazdag arany és ezüst bányára találtának volna, igen örültek rajta és neki édesedvén erőssen ásták, úgy annyira, hogy semmi támaszt és stömpölt a felettek való boltozat alá nem hánytattak, hanem csak az arany és ezüst ásásnak estének.    

Egy alkalmatossággal a Bányász Úr is kimegyen, hogy megtekintse ezt a gazdag Bányát és mikor a Bányába kiment volna, látja, hogy semmi támaszt sem stömpölt a Bányászok, a boltozat alá nem hánytattak volna, és látja azt is, hogy egyszer igen porozna a Bánya felül. 

Ezen felette igen megijedvén, kezdette mindjárt ki hívni a Bányászokat. 

De ezt hallván a Bányászok, még meg nevették és csúfolták ezt mondván: Ihol' megijed ily hamar a Bányász Úr. Azonban nem vévén tréfára a Bányász Úr a dolgot, hanem mindjárt ki is jött, és alig jöhetett ki, hogy egyszersmind csak leszakadt a Bánya és mind a 360 Bányászt oda nyomta és oda ölte. A Bányász Úrnak neve volt: Koncz káplár.'' Pápai Gábor